A-tól Pénzig

Cikk illusztráció

150 éve nemzeti ügy lett a sorsjáték Magyarországon

Publikálva – 2020.12.07. Olvasási idő – 6 perc
0

Elesett, szerencsétlen, segítségre szoruló emberek mindig is léteztek, csak a megfelelő szociális intézmény- és ellátórendszer nem állt a rendelkezésre. Az ehhez szükséges anyagi keretet a sorsjátékok teremtették meg Magyarországon.

A sorsjáték, a zsákbamacska az emberi civilizációval egyidős, de nem csak a szerencsejáték-függőség egyik formája. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a sorsjegy vásárlóinak nem mindegy, mire adják a pénzüket. Az önhibájukból bajba jutottaknak, alkoholistáknak, a börtönt megjárt szerencsétleneknek ritkábban nyújt támogatást a polgár, mint a vakoknak, betegeknek, óvodáknak, lovasoknak.

Átjár az érzés

A sorsjáték tehát egy pszichológiai teszt is. A sorsjegy megvásárlásával úgy érezheti az ember, hogy valamilyen magasztos ügyet támogat, ráadásul a létrejövő közjónak ő maga is a kedvezményezettje lehet, például később ő is lakhat a támogatott öregek otthonában. És persze ott van az izgalom, hogy a főnyereményt is megüthetjük.

Európában évszázadokig a sorsjátékok bevételei közszolgáltatások sorát teremtették meg, Magyarországon azonban csak később fedezték fel a benne lévő potenciált. Az Osztrák-Magyar Monarchiában a 18. századig tiltották, majd Mária Terézia állami monopóliummá tette. Kisebb városi, falusi, egyesületi jótékonysági sorsolások elő-előfordultak, ezeket mindig az illetékes körjegyző felügyelte.

árva megyei sorsjegy.jpg

Árva megye a királyi Magyarország legészakibb vármegyéje volt, ahol 1845. májusában a "szép nem kéz munkáinak s más értékeinek kijátszásával egybekötendő" vigalmat rendeztek Alsó Kubin elöljárói.

Nem lutri

A függetlenedő Magyarországon a 19. század végéig leginkább osztrák sorsjegyek és szám lutri volt elterjedt. Igazán népszerűvé azonban a szociális célú sorsjátékok tették a sorshúzást, ami valóságos nemzeti intézménnyé nőtte ki magát, és a 19. században számos ma is létező szociális ellátást alapozott meg.

Özvegyek, árvák, leányneveldék, óvodák, elmegyógyintézetek, nőegyletek, nyugdíjasok, árvízkárosultak, megrokkant katonák megsegítéséhez a kormány engedélyével sorsjátékkal gyűjtötték össze a szükséges pénzt.

A Vakok Intézetének Király utcai épületének telkét 1845-ben a Pest megyei alispán által szervezett sorsjáték bevételéből vásárolták meg. Az első állami jótékony célú sorsjátékot csak évekkel később, 1857. decemberében szervezték egy erdélyi tébolyda alapítására.

vakok intézete király utca.jpg

A sorsjegy-játékból épült Vakok Intézete a Liszt Ferenc tér - Király utca sarkon. Az épület helyén ma a Zeneakadémia áll. A felvétel 1893 és 1900 között készült.

Szabadságharcosok kárpótlása

Az OTP Pénztörténeti Gyűjteményében található sorsjegyek mindegyike valamilyen nemes célt szolgál. Közülük a legizgalmasabb és legkorábbi sorsjegy az 1871-ben kiadott, a rokkant szabadságharcos honvédek segélyezésére nyomtatott sorsjegy.

22 évvel a szabadságharc után a parlamentben heves vita tárgya volt a szabadságharc honvédeinek a kárpótlása. Andrássy Gyula miniszterelnök volt az, aki kompromisszumos megoldásként azt javasolta, hogy ne adóbevételekből segítsék őket, és beszéde végén tízezer forintról tett le iratot a pulpitusra. Ez a mozzanat igazi romantikus pillanata volt a magyar parlamentarizmusnak, ahol a grófot támogatva ezután olyanok szólaltak fel, mint Tisza Kálmán, Jókai Mór vagy Esterházy Pál.

A gyűjtésből sorsjáték lett, amelynek 240 ezer forintos össznyereményén 4338 nyertes osztozott. Az első díj százezer forint volt, a honvéd segélyező alap pedig 24 500 forintot kapott a játék bevételéből.

48-as honvédok.jpg

200 ezer fixszel az ember könnyen viccel

A szegedi és a Tiszavidék árvízkárosultjainak császári felhatalmazással 1879-ben szerveztek sorsjátékot. Összesen 5308 számot húztak ki és 220 ezer forint talált gazdára. Az első díj 50 ezer forintot ért, a sorsjegy 2 forintba került.

tiszai árvíz2.jpg

A Pénztörténeti Gyűjteményben szerepelnek olyan közhasznú célokat szolgáló sorsjegyek is, amelyek bevételéből hivatalnok özvegyek, árvák, közkórházak, leányneveldék, bölcsődék, nőegyletek részesültek valamilyen arányban.

Ezek a közhasznú célokat szolgáló sorsjegyek a mai magyar szociális, egészségügyi és oktatási infrastruktúra alapjait teremtették meg.

Az ország első, értelmi fogyatékosoknak alapított intézetét Frim Jakab 1875-ben, Rákospalotán nyitotta meg. A “hülyék nevelésére és ápolására” fenntartott intézet a megalapítása után számos problémával kellett, hogy szembenézzen, kis híján felszámolták. 1887-ben azonban állami segítséget kapott, sorsjegyet nyomtathattak, amelynek bevételéből az intézmény tovább működhetett.

A császár rábólintott

Ezeken a sorsjegyeken ott virított, hogy császári és az apostoli magyar király engedélyével hozták forgalomba, de hogy a monarchia nem éppen az egyenlő felekről szólt, arra példa az 1887-es, 13. állami sorsjáték körüli huzavona.

frim jakab.jpg

Abban az évben a magyar kormány hozzájárult, hogy a prágai német színház építéséhez kibocsátott sorsjegyeket Magyarországon is értékesíteni lehessen. Cserébe a magyar fél azt kérte, hogy a Magyarországi Hírlapírók Nyugdíjegyletének megsegítésére nyomtatott sorsjegyeket Ausztriában is árulni lehessen. A nyugdíjintézet nevében Jókai Mór, Falk Miksa és Csávolszky Lajos írtak levelet, de az előzetes ígéret ellenére az osztrák minisztertanács nem engedélyezte a határon túli értékesítést.

A gyűjteményben lévő sorsjegyek kedvezményezettjei között megtalálható a Friedrich Fröbelről elnevezett nőegylet is. Fröbel a legnagyobb hatású óvodapedagógus volt Európában, akinek elmélete Magyarországot is meghódította. Fröbel nevével még újságot is kiadtak, a nevét viselő nőegylet pedig a pedagógiai módszereket terjesztette valamint az anyáknak nyújtott segítséget.

A bölcsődék Brunszvik Teréze

Az első magyar bölcsődét 1852-ben Major István alapította Pesten, az Irányi utca és Belgrád rakpart sarkán egy ház földszintjén. A “legelhagyottabbaknak, a munkás néposztály csecsemőinek” alapított bölcsőde fővédnöke Albrecht főherceg felesége, Hildegard főhercegnő volt. A 9. állami sorsjáték bevételének egyhatodát a bölcsőde egyletnek ajánlották fel.

bölcsőde.jpg

Az állami hozzájárulású sorsjátékokból azután lett teljesen állami sorsjáték, hogy a Budapesti Takarékpénztár 1895-ben próba osztálysorsolást tartott, aminek a bevétele a millenniumi kiállításhoz járult hozzá. Ezt a húzást még kétszer megismételték, majd két évvel később törvényben bevezették az osztálysorsjátékot, amire egy magyar és egy strasbourgi cég kapott koncessziót húsz évre.

1917-től az állam maga vette át a sorsjáték működtetését, majd 1950-ben megszűnt a rendszer, hogy később nyeremény-betétkönyvek bevezetésével térjen vissza Magyarországra.

Szerző:

OTPédia

Forrás:

Magyar Nemzet: A sorsjegyek múltja Népszabadság: Hollandi játék Pesten, Hornyák Mária: A 150 éve alapított első hazai (pesti) bölcsőde és Forrayné Brunszvik Júlia grófnő, Budapesti Közlöny 1872 márciusa, Vasárnapi Ujság 1887. 31. szám, Szabolcs Éva és Réthy Endréné: Fröber és a nőmozgalmak Magyarországon, Vasárnapi Ujság 1874. november 15.

Érdekesnek találtad? Ha tetszett, nyomj a gombra!

0
Publikálva – 2020.12.07.
150 éve nemzeti ügy lett a sorsjáték Magyarországon
0