A világ összes jelentős szervezete egyetért abban, hogy a kapitalizmus mai formájában nem fenntartható. Az utóbbi évek fenntarthatósági modelljei azt mutatják, hogy a jelenlegi ütemű fejlődéssel a földi ökológia nem képes lépést tartani. Sok változásra lenne szükség, ami nekünk személy szerint azt jelenti, hogy ezer éves civilizációs magatartásmintát kellene minél gyorsabban megváltoztatni.

Hogyan alakult ki a mostani magatartásunk? A fejlődést a középkorban elsősorban a pénz addig soha nem tapasztalt felhalmozása és mozgatása hajtotta. Minden: a hódítások, a technológiai újítások, a felfedezések, de még a művészet mögött is hatalmas vagyonok tűntek fel.

Tudományos alapon

Ezeknek a vagyonoknak a kialakulásához a könyvelés fejlődésére, a matematika alkalmazására és néhány ravasz pénzember szorgalmára volt szükség. A Római Birodalom bukása után Európa nagy részét pár száz év civilizációs káosz jellemezte. Az első, aki rendbe hozta birodalmát, Nagy Károly császár volt a 8. században, felmérette az uradalmat, birtokait, és éves jelentést készíttetett.

Ismét az írásbeliség lett az alapja a kultúrának. Írástudó szerzetesek a kolostorok biztonságos falai között őrizték a gazdasági javakat. A következő pár száz évben a pénzügyi tevékenységeket a pénzváltók, a zálogosok és a magánkereskedők végezték.

Személyi és lelki védelem

Pénzt, értékeket nem volt biztonságos a falakon kívülre vinni, vagy két település között mozgatni. A keresztes hadjáratok idején 1119-ben templomos lovagok Jeruzsálemben éppen azért hozták létre a rendet, hogy megvédjék a zarándokokat és azok vagyontárgyait. Katonai és egyházi rendként működtek, feddhetetlenségükhöz kétség sem fért, így náluk a betétek biztonságban voltak. Némi jutalékért egyszerű tőkeáthelyezést vállaltak.

A templomosok 9000 központ között a szállításért, a védelemért jutalékot kaptak, de a saját és egyre növekvő vagyonukból kölcsönöket is nyújtottak. A befolyásos és vagyonos rendben IV. (Szép) Fülöp francia király riválist látott, ezért feloszlatta, a rend vezetőit pedig kivégeztette.

Az ezredforduló utáni évszázadok háborúi és népvándorlásai közben Itália-szerte a városok lettek a gazdaságok és a kereskedelem központjai. Kereskedői és hadihajóik révén ezek a városállamok uralták a földközi-tengeri kereskedelmet. Néhányan közülük lettek az első magánbankárok.

Pénzváltó padok

Nagy számban pénzváltók voltak, akik kis padokat állítottak fel a köztereken, ott váltották a hazai és a külföldi valutákat, figyelték a külföldi pénzeket és kiszúrták a hamis pénzt.

A pénzváltókat a helyi hatalom ellenőrizte. 1111-ben például Luccában a főtéren a székesegyház falára írták fel a pénzkölcsönzők esküjét, ami szerint nem lophatnak, nem csalhatnak, nem hamisíthatnak.

Hogy nézett ki egy ilyen bankszerűség? Sokat tudunk a genovai Leccacorvo társaság működéséről a 13. század közepéről. Egy lazán építkező, kezdetleges társaság volt komoly üzleti kapcsolatokkal, amely saját tőkéből hitel- és hosszú távú váltószerződésekkel, pénzváltással foglalkozott.

Holdingszerű működés

Üzletfeleik között visszatérő, megbízható kereskedők, más bankárok, genovai kormánytisztviselők voltak, de feltűnt a pápa és a francia király is közöttük. A bank a fennmaradt dokumentációk szerint később újabb területek felé fordult, francia kelmék, keleti selyem, keleti fűszerek, szőrmék, pamutáruk, gyapjú, illetve a só kereskedelme felé.

Társadalmi és egyéni szinten mindent a római katolikus egyház ellenőrzött, beleértve a gazdaságot is. Önmagában a kamatszedés, az uzsora tilalma akadályozta a vagyonfelhalmozást.

1200-ban egy pisai matematikus Fibonacci keletről visszaérkezve Európával megismertette az arab számokat és a bonyolultabb matematikai műveleteket. Ezeket a műveleteket is alkalmazva Genovában bevezették a ma is használatos kettős könyvelést, ami gyorsan elterjedt a világban. Ezek a legrégebbről fennmaradt főkönyvek mesésen gazdag banki tranzakciókat mutatnak.

Zseniális mediciek

A 14. század Firenze felemelkedését hozta, ahol egy ügyes kereskedő, Giovanni Medici 1397-ben megnyitotta az első családi bankot. Ez már tényleges bank volt, számos olyan szolgáltatást is nyújtott, amik egy bank ajánlatai között ma is feltűnhetnek.

Mivel kamatot ők sem szedhettek, számos olyan módját találták ki a többlet behajtásának, amik nem vonták magukkal az egyház haragját. A módszerek változatosak voltak, a hamis szerződésektől az eleve beárazott késedelmi büntetőzáradékon át odáig, hogy eleve más összeget jegyeztek fel, mint amekkorára a kölcsön ténylegesen vonatkozott.

A Mediciek bankháza 100 év alatt a legfontosabb városokban saját bankfiókokkal rendelkező hálózattá nőtte ki magát. Az egyik bank váltóját a másik városban elfogadták, így sokat nyertek a pénzváltáson, majd egy ma is értelmezhető holdingot hoztak létre.

A kreativitás nem állt meg a bank ajtajában. Lorenzo Medici a reneszánsz művészet legnagyobb mecénása is volt.

Fukarságból jeles

A középkori bankok csúcsát ugyanakkor egy német bank, a Fugger bankház jelentette. Az Augsburgból induló családi szövővállalkozásból a 16-17. századra nemcsak a legnagyobb bank lett a világon, de befolyása minden képzeletet felülmúl.

Hans Fugger, később, fia, Jakab, ruhaszállítóként jelentek meg a Habsburg udvarban, majd átváltottak a jövedelmezőbb pénzkölcsönzésre, és hamarosan a Fuggerek Európa legnagyobb uralkodócsaládjává váló Habsburgok személyes bankja lettek. Cserébe azért, mert a Velence elleni kilátástalan háborúkat is finanszírozták, a Fugger bankház megkapta a magyar és sziléziai nemesfémbányák bérleti jogát.

A Fuggerek nem csak háborúkat finanszíroztak, hanem megvesztegetéshez is örömmel nyújtottak segítő kezet. I. Miksa német-római császárnak félmillió guldent adtak arra, hogy utóda, V. Károly érdekében megvásárolja a császárválasztást. Pont ilyen hatalmi játszmákban voltak benne a katolikus egyházban is. A kölcsönökért cserébe engedményeket kaptak, és a búcsúcédulák értékesítése is őket gyarapította.

Mindenhol megszerezték a bányák bérleti jogát, ahol a Habsburgok uralkodtak Magyarországtól Tirolon át Spanyolországig. A pápai államokban ráadásul pénzt is verhettek. A Fugger-vagyon nagyságát érzékeltetni csak Fugger Jakab 1525-ös halála után az örökséggel tudjuk: 11 tonna aranynak volt megfelelő.

A vég

A bankháznak ezután pár évtized alatt leáldozott. A reformáció követői ellenséget láttak bennük, az általuk támogatott uralkodóknak, császároknak is nagyobb bajuk volt annál, hogy a törlesztő részleteket pontosan fizessék. II. Fülöp már nem volt lekötelezettje a Fuggereknek, elvette tőlük a spanyol bányák feletti jogokat, önhatalmúlag lecsökkentette a kamatot, aztán a kölcsönök törlesztését is abba hagyta.

A Fuggerekre ma csak pár alapítvány és Augsburgban egy több mint száz lakásos szegényház utal. A következő generációk pénzügyi machinátorai már nem az uralkodók magánbankjaiként, hanem a kialakuló tőkés világban találták meg a számításukat.