Az 1912-ben alapított Magyar Pénzintézeti Sportegyletek Ligája, közkeletű nevén a bankliga elsősorban a sportbarát banki dolgozók egymás közötti focimeccseinek megszervezésére jött létre, miután a hazai bankok nagy része saját sportegyesületet alapított. A bankliga ezeket az egyesületeket összefogta, majd más szakosztályokkal is kiegészülve, versenyeket indított. Az I. világháború után azonban minden megváltozott, megérkeztek a profik, és létrejött a profizmus. Ennek a folyamatnak az egyik motorja Dr. Kismartony János, a fanatikus FTC-szurkoló bankár volt.

Magyarországon a múlt század elején valóságos kultusza lett a sportnak, a tömegsportnak. Számolatlanul alakultak sportegyesületek, és gyakran nem is valamelyik sportág köré, hanem egy-egy foglalkozási ág mentén. Postások, rendőrök, tőzsdések alapítottak sportegyesületet, és hozzájuk hasonlóan a banki tisztségviselők is. Dr. Kismartony a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank Tisztségviselőinek Sportegyesületének létrehozásában segédkezett. A sportrajongásnak gyakorlati és különféle magasztos magyarázatai voltak: az egyenes gerincű tisztségviselő eszményképpé vált még úgy is, ha alapjaiban a napjait egy íróasztal előtt görnyedve töltötte.

Az otthon maradt bankfiúk háttérbe vonultak

Néhány év leforgása alatt a bankligának már 2700 tagja volt. A gyors fellendülésnek azonban a tízes években az I. világháború véget vetett, a férfi lakosság nagy része, sok banki dolgozó is, bevonult katonának. Akik maradtak, azokat gúnyosan bankfiúknak nevezték, ezért ők inkább felhagytak a sportolással is, hogy ne borzolják mások idegeit.

A háború után visszatért az élet, és visszatértek a bankosok is. Nem mindenki persze, sokan hősi halált haltak, róluk a banki sportszervezetek megemlékeztek. A Tanácsköztársaság a bankligát beolvasztotta a Pénzintézeti Munkások Országos Szövetsége alosztályába, és a bizottságok helyett direktóriumot állított fel, ami azonban régi tisztviselőkből állt össze, így a kommunisták nagy rombolást a sportszervezetekben nem tudtak végezni, a szerződések érvényben maradtak, és elvtárs helyett mindenki úgy urazta a másikat, ahogy csak kedve tartotta, ezért őt senki nem jelentette a népbiztosoknak.

Rangja és vagyona is segített

A Takarékpénztárak és Bankok Egyesülete (TÉBE) jelentős anyagi támogatásával 1920-ban új évtized és új működés kezdődött a bankliga történetében. A sportvezetők tömegéből rangjával és agilitásával kiemelkedett Dr. Kismartony János Henrik, aki majdnem végig elnöke is volt a ligának ebben az évtizedben. Sportszeretetén, és a lelkesedésén kívül még azért volt alkalmas a bankliga elnöki posztjára, mert valódi rangja is volt.

Ő volt a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank cégvezetője és aligazgatója, így a ligát már csak nehezen lehetett volna „éretlen, rangnélküli kisemberek tiszavirágéletű mozgalmának” beállítani, ahogy arra a 25 éves jubileumi megemlékezésen utaltak. A kereskedelmi bank aligazgatója már ott volt a Pénzintézeti Sportegyletek Ligájának megalakulásakor is, de csak 1920-ban lett vezetője.

A sport mint kultusz

Kismartony Machlup János Henrik 1883. június 1-jén született. Már kora fiatalon a sport szerelmese lett, különösképpen pedig a Ferencvárosé. Kismartony 1907-ben a Pesti Magyar Kereskedelmi Banknál kezdett dolgozni, ahol ügyessége és tudása miatt gyorsan lépegetett előre a ranglétrán. Előzékeny modora a társaságok egyik kedvelt szereplőjévé tette. Fanyar humora volt, gúnyra hajlamos természete, de beszédeiben és magánbeszélgetésekben is áldozatkésznek, jótékony embernek mutatkozott. Emellett igen gazdag is volt.

Kismartony már munkába állásától kezdve egyike volt azon banki dolgozóknak, akik a polgárság megszerveződését csak a sporton keresztül tudták elképzelni, és azt is hamar felismerték, hogy az egészséges életmódhoz rendszeres testmozgás szükséges.

Zöld-fehérek

Imádta az FTC-t, és ezt sosem választotta el a munkájától. FTC-tag lett, 1911-ben pedig megalapította a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank Tisztviselőinek Sportegyesületét, majd egy évvel később, miközben éppen fegyveres összecsapások zajlottak a budapesti utcákon, egy étteremben Vida Henrikkel és másokkal együtt megalapították a Magyar Pénzintézeti Sportegyletek Ligáját. A liga 19 bank, és két biztosítótársaság sportegyesületeit fogta össze, amelyeknek közös versenyeket szervezett. Amikor az első közös banki fociválogatottat összeállították, Kismartony FTC-fanatizmusa miatt választották a zöld-fehér színt.

A világháború utáni évek gazdasági fellendülése befolyással volt a bankligára is, amely egyre több kupát és versenyt írt ki. Csodálatos serlegeket és kupákat lehetett nyerni. Aztán ezeken a versenyeken megjelentek ismert és válogatott sportolók is, a liga pedig ennek köszönhetően országos ismertségre tett szert. A versenyekről beszámoltak a sportlapok is, cserébe a bankok szívesen alkalmaztak tehetséges, sportoló fiatalokat.

Beindult a sportélet

A banki sportegylet életében a futball után megjelent az atlétika, az evezés, a vívás, a tenisz, de külön ligájuk csak Kismartony elnöksége alatt indulhatott. Kismartony részt vett a kerékpárosok, az úszók megszervezésében is. Elnöksége alatt a Liga 1920-ban három, 1928-ban viszont már hét férfi és női sportszakosztállyal rendelkezett. Ő maga a bridzs és a sakk bevonását már nem élhette meg, pedig az általa írt bridzs kézikönyv még ma is fontos szakirodalom.

Az 1921-es testnevelési törvény minden magyar egyesületet érintett, és azt is előírta a sportkluboknak, hogy telephelyeket és versenypályákat kell építeniük. A bankliga közgyűlésein is felmerült új telephelyek építése, amelyet a TÉBE finanszírozott volna, de Kismartony alatt nem épült nagyobb sporttelep, bár a sportszakosztályok néhány létesítményt maguk felépítettek.

A fellendülést visszaesés követte

A gazdasági fellendülést a húszas évek közepén visszaesés követte, ami a sportéletet is megviselte. A bankok sok munkatárstól megváltak, a sportklubok létszáma pedig jelentősen apadni kezdett. Egyre kevesebb pénz és figyelem jutott a sportegyesületekre, néhány közülük meg is szűnt. 1923-ban Kismartony felemelte a tagdíjakat, de a liga túlélését egy évvel később már a tömegsportban látta. Szerinte a legtöbb tisztségviselő sportoló szemében a kupák elvesztették a vonzerejüket, mert a válogatott sportolók megjelenésével elvesztették az esélyt a győzelemre. Ekkoriban például olyan ismert focisták szerepeltek a banki válogatottban mint Orth György, 32-szeres magyar válogatott, Erbstein Ernő, Opata Zoltán vagy Kertész Géza az FTC-ből.

Kismartony rövid betegség után 1929. augusztus 23-án, 46 éves korában halt meg.