Takarékoskodás: fillérekkel kezdték

A bankok mindig is szívesen ösztönöztek takarékoskodásra, betétgyűjtésre. Az első magyar pénzintézet, a Pesti Hazai Első Takarékpénztár már indulásakor, az 1840-es években bevezette a kamatozó takarékbetétkönyvek elődjét. Aki spórolni akart, annak a banknál vezetett "betételi könyvecskéjén" jóváírták a befizetett összeget, melyre kamatot fizettek. Kényelmesebb megoldás volt a még a közelmúltból is ismerős takarékbélyegek elődjének tekinthető postatakaréklap, amely a 20. század elején a Magyar Királyi Postatakarékpénztárnál jelent meg.

A takaréklap a kis összegű, legalább 10 filléres megtakarítások összegyűjtésére volt alkalmas. A múlt század elején ez másfél kiló krumpli vagy fél kiló savanyú káposzta ára volt. Ezeknek a megtakarításoknak a "könyvelését" nem a bank, hanem a betétes intézte. Úgy, hogy vett egy takarékjegyeket és azt felragasztotta a takaréklapra. Ha az betelt, akkor a felragasztott összeget a bankban jóváírták a takarékbetétkönyvben. Az első világháború alatti, és a háború utáni infláció azonban értelmetlenné tette az ilyen kis összegek gyűjtését.

Amikor automata segített félretenni

Nem sokkal a Takarékosság Világnapját – minden év októberének utolsó vasárnapját – kikiáltó 1924-es takarékpénztári világkongresszus után, 1927-ben Magyarországon az értékét vesztő korona helyett bevezették a pengőt, a takarékosság népszerűsítésére ismét megjelentek a takaréklapok, és az azokra felragasztható kis értékű, filléres takarékjegyek.

Ám a takaréklap a második világháború alatt a pénz elértéktelenedése miatt ismét értelmét vesztette.

Hogy a történelem ismétli önmagát, mi sem bizonyítja jobban, minthogy 1946-ban, amikor bevezették a forintot, újra elindították a takarékbélyegek kibocsátását is. Az Országos Takarékpénztár 1949-es megalakulását követően átvette a takarékbélyegek forgalmazását, kezelését. A takarékbélyegek kamata 1952 őszéig évi 6 százalék volt, majd 3 százalékra csökkent, később folyamatosan változott.

Az iskolai takarékbélyeg 40 éve

A takarékbélyegek gyűjtése az ötvenes évek elején az általános iskolákban lett a legnépszerűbb. Annak idején a takarékbélyegek értékesítése az iskolákban a kijelölt "takarékossági megbízott" tanárokon keresztül történt. A takarékosság időtartama a tanévhez igazodva szeptember 1-jétől a következő év május 31-éig tartott: a bélyeggel összegyűjtött összeget az év végén fizették ki a gyerekeknek.

A bélyegek címletenként eltérő rajzolattal és színben készültek, "iskolai takarékbélyeg" felirattal, ezeket kellett beragasztani a könyvecskébe, a gyűjtőlapra. A gyűjtés idővel versenymozgalommá szélesedett. Versengtek az iskolák, és azon belül is az osztályok, hogy melyik osztály, illetve iskola gyűjti a legnagyobb összeget az évben. A bélyegek névértéke kezdetben 1, 2, és 5 forint volt, majd megjelentek a 10 és 20, végül a '80-as évek végén az 50 forintos bélyegek is.

A takarékbélyeg gyűjtés a korszerűbb ifjúsági megtakarítási formák elterjedésével lassanként veszített népszerűségéből. Ennek nyomán az OTP Bank – összhangban a teljes körű kereskedelmi bankká alakulással – 1992. szeptember 1-jével megszüntette az iskolai takarékbélyeget. Ám a bélyegekkel teleragasztott iskolai gyűjtőlapokat később is beváltották az OTP Bank fiókjaiban: még a 2000-es évek elején is vittek be évente néhány, elfeledett, majd előkerült darabot beváltani.