Magyarországot a malomipar repítette át a középkorból a kapitalizmusba. Kik indították be a folyamatot, hogyan vált az ország gabonaipari nagyhatalommá?
Ha régen lett volna olyan, hogy malomipari olimpia, Magyarország évtizedeken keresztül meghatározó szereplője lett volna az eseményeknek. Ennek hiányában a 19. századi magyar gazdaság húzóágazatává lépett elő, beindította, és motorja lett a kapitalizmusra való átalakulásnak.
Várat építeni
A magyar malomipar színtiszta sikertörténet, amiben magyarok méltó versenytársai lehettek a világnak. Pedig nem volt könnyű az indulás. A reformkorban és -lázban élő Magyarország az osztrák kormány erős korlátozásai között működött. A gazdaságban a Habsburg birodalom országai közötti munkamegosztás volt érvényben, amelyben Magyarországnak a mezőgazdaság jutott.
A gabonaipar kezdetleges volt, a termesztés egyenetlen, kitéve az időjárás szeszélyének, ami olykor éhezéshez vezetett, de így is 100-120 ezer különféle szél-, vízi-, és szárazmalom működött országszerte a 19. század elején.
Széchenyi gazda
Széchenyi István a harmincas években egy egységes javaslatot tett az asztalra az úthálózat-fejlesztéstől kezdve a folyamszabályozásig, ami magában foglalta az őrlési technológiai megváltoztatásának kérdését is. Az akkori korszak robotja, a gőzgép, olyannyira felkeltette Széchenyi érdeklődését, hogy gőzhajók és gőzgép mozgatta malmok építésére tett javaslatot.
Molnárok a Dunán
A Duna szabályozása, partvonalának kiépítése, illetve a gőzgépek uralma előtt évszázadokon át Buda és Pest városképének állandó eleme volt a hajómalom. A korabeli források szerint már 1292-ben ilyen úszó malmok működtek a folyón. Egészen pontosan csak a melegebb évszakokban, a hajómalmokat, ezeket a kisebb-nagyobb, a molnárok által készített bárkákat ugyanis tavasszal kötötték ki a Duna mindkét partjához, ősszel pedig a jég elől a partra menekítették őket. A hajókon található őrlőkövet a víz sodrásába kapaszkodó kerekek hajtották. A történelmi beszámolók szerint a folyami malmok által őrölt liszt nem volt egyenletes minőségű, kicsit korpás és furcsa szagú volt. Ettől függetlenül, amikor Széchenyi István 1837-ben benyújtotta kérelmét a hengermalomra, a molnár céh ellenezte tervét, a hajómalmokat féltették. Nem véletlenül, a gőzmalmok megjelenésével az úszó malmok végleg eltűntek a Duna két partjáról.
Az első magyar gőzmalomnál Széchenyi csak védnök volt a Soproni Gőzmalom Társaságnál, de az első már valóban tőkés vállalkozást ő maga alapította meg. A Pesti Hengermalom Társaság 1841-ben Európa akkori legkorszerűbb új malmát helyezte üzembe, amit József nádor támogatásáért hálából József Hengermalomnak nevezték el.
Leomlottak a vámhatárok
A magyar gabonának 1850 után a birodalmon belüli vám eltörlése nemcsak az ötvenmilliós Habsburg Birodalom jelentette a felvevőpiacot, hanem az ipari forradalmak következtében megnövekedett városi lakosság élelmiszerigénye miatt szinte az egész világ.
A nagyobb piacok felfigyeltek a magyar búzára, és a malomipar azonnal lecsapott a lehetőségre, így úttörőjévé vált a kapitalista átalakulásnak.
A malomipar az ország legnagyobb exportőre lett, a század végére pedig a világ Minneapolis után következő legjelentősebb központja.
Az angol, a francia, vagy éppen a németalföldi piacokon a finom minőségű magyar liszt volt a legkelendőbb, és ugyanez volt a helyzet Japánban és Brazíliában is.
Magyarország liszt kivitele métermázsában (100 kg)
(Forrás: Közgazdasági Szemle 1891)
Értették a módját
A magyar malomipar robbanásszerű fejlődésének a hátterében álló technológia alapját részben külföldön feltalált, de Magyarországon továbbfejlesztett szerkezetek jelentették. A budai Ganz-gyárban külföldi technológián alapult a hengerszék, de gépesítés csúcsa, a malomipar Paganinijének, Haggenmacher Károlynak a síkszitája teljesen saját találmány volt.
A legnagyobb magyarországi malmok listája (1891)
Magyar mérnökök és gazdasági szakemberek sora a korszak meghatározó szereplőjévé vált, a technológiai újítások miatt pedig a fél világ ide járt tanulni. Ezek a technológiák így megjelentek máshol is, ami hozzájárult a századforduló után a magyar malomipar beeséséhez. De erről később.
Megérte
Egy gőzmalom megépítése egy nagy ipari beruházáshoz képest nem túl nagy befektetést igényelt. A legtöbb malom pedig részvénytársasági formában működött. A tulajdonosok mögött olykor bankok álltak, mint például a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank, vagy éppen olyan tőkések, mint a svájci Haggenmacher Henrik.
A magyar malomipar hosszú idő alatt vérzett el. A magyar gabona nem tudott az amerikai kereskedőkkel versenyezni, az elektromos berendezések megjelenésével pedig a technológiai előny is elpárolgott. Az exportot megnehezítette, hogy egyre több ország védővámot vezetett be a saját kereskedői érdekében, ami tovább gyengítette a magyar termékek versenyképességét.
100 évvel ezelőtt az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlásával az ország a hatalmas belső piacát, a trianoni döntés következtében pedig termőterületeit is elveszítette. A második világháborúban további jelentős károk érték a malmokat. De ez már egy másik történet.
Szerző:
OTPédia
Források:
Klement Judit: A gőzmalmok kora, Dióspatonyi Ildikó: Az élelmiszeripar fejlődése a kiegyezéstől a 20. század elejéig, KSH: Dr. Halkovics László: A magyar malomipari statisztika története, 1850–1950, Siklós László: Pesti malmok, Budapest 1970.
Érdekesnek találtad? Ha tetszett, nyomj a gombra!
0
