Charles Marcuard egy közepesen híres angol portréfestő, litográfus volt, aki a tehetségét a bankszférában teljesítette ki, és tudását a Bank of England éveken keresztül a pénznyomtatásban tudta hasznosítani.
Charles Marcuard tudása ma már nem számítana különlegesnek, de a modern bankrendszer kialakulásának időszakában a banki karrier alapját a kézügyesség és az íráskészség határozta meg. A banki munka Angliában kétszáz, Magyarországon majd száz évig kézíráson alapult. A pénzintézeti munka – annak ellenére, hogy a gazdasági fejlődés alapjait teremtette meg – az írógép és az könyvelőgépek elterjedéséig, de tulajdonképpen egészen a számítógép megjelenéséig nem kapott érdemi támogatást a technológiától. Mindent leírtak, hosszú, bonyolult, részletekbe menő módon, újra és újra ellenőrizve a számolást. Kis túlzással mondhatjuk, hogy a 18-19. század fordulóján a banki munkához mindössze olvasható, szép íráskép és gyorsaság kellett, monotonitástűrés és persze némi matek.
Nem maszatoltak
A bankok nem használtak gépeket, és nemcsak az adminisztrációt, hanem a bankjegyeket is kézírással írták.
A felvételi teszteknél ezért az ügyes, olvasható írást részesítették előnyben, elvárás volt, hogy a delikvens írás közben ne hagyjon foltot a papíron, és hibátlanul másolja le a szöveget.
Ez különösen fontos volt, mert bármilyen javítás, a papír és ezáltal a bank hitelességét kérdőjelezte volna meg.
A fennmaradt ügyiratok sajátos egyedi tulajdonságokat tükröznek. A kézírás mellett a “hegyes vagy vágott hegyű toll, a személy írásmódja, vonalvezetése, az alkalmazott tinta, írótoll írónyoma, jellemző egyedi formai, kifejezésbeli tulajdonságot kölcsönzött az ügyiratnak”, így a legtöbb papíron évszázados távolságából is beazonosítható, hogy ki mit írt a munkatársak közül.
Az írótoll
Az íróeszköz szép formájú lúdtoll volt, de használtak hattyú és holló, valamint varjú szárny tollat is. A fém tollat 1796-ban Senefelder Alajos találta fel. Magyarországon a múlt század fordulójáig angol és német acéltollat használtak. Népszerű volt a Wiese, S. Röder's és a Heintze & Blanckertz-féle acél írótollak. 1918-ban 5 millió korona alaptőkével megalakult a Schuler József Rt., amely versenybe szállt a külföldi írószergyártókkal és a két világháború között a hazai piac első számú ellátója lett.
Miből állt a banki karrier?
A modern bankrendszer bölcsőjének számító Bank of Englandben a jelentkezőknek először is egy sor tesztet kellett kitölteniük, amiből a bank korabeli HR-esei tisztába jöttek a fiatal álláskereső írásképével, ami vagy megfelelt a bank igényeinek, vagy nem, de a többséget így is úgy is el tudták helyezni valamelyik osztályon. Ennek nem a szükséges készségek magas szintű ismerete volt az oka a fiatal jelentkezők részéről, hanem hogy a napóleoni háborúk idején olyannyira megsokszorozódtak a banki feladatok, hogy csak a Bank of England 1785-től 1815-ig megháromszorozta, 900-ra emelte munkatársainak a számát, ezzel pedig a világ legnagyobb szellemi műhelyévé vált.
A tizennyolcadik század végén, a 19. század elején az elérhető iskolai oktatás színvonala és a banki, hivatalnoki elvárások között mély szakadék tátongott, a legtöbb iskolában a hagyományos tárgyakra koncentráltak, és csak a kereskedelmi iskolákban szerepeltek a szépírás és a matematika mellett a könyvelési alapismeretek is. Néhány esettől eltekintve egyetemet végzett alkalmazott nem is került a bankhoz.
Kalamáris, tintásüveg, tintatartó
Az írótollakhoz hasonlóan a tinták körül is komoly piaci verseny alakult ki. Kezdetben itt is a külföldi írótinták domináltak, úgyhogy a hazai gyártók, a Müller Testvérek, a Herczeg és Geiger, a Haertel Valter „Sorompo” felirattal látták el termékeiket, ezzel biztatva a közönséget, hogy a hazait válasszák. Az ügyiratok írótintaszínei változatosak. A legrégibb tintaszín a barna gubacstinta, másnéven „diófapác". Az ügyiratokra történő bejegyzést cinóber, narancs, zöld és lila színű tintával végezték el. Kiemelten fontos iratokhoz, vagy aláírásokhoz, tust és úgynevezett antracén tintát használtak, mert ez a két tintaféle az idők folyamán nem halványodik, és nehéz volt őket eltávolítani. A korai időben finomra őrölt rizsporral vagy fövénnyel szórták le írás közben a nedves szöveget, hogy gyorsabban száradjon és ne maszatolódjon.
Szürke élet és nagy felelősség
Az ideális hivatalnok olyan ember volt, akinek nem kezdték ki a hírnevét különféle balhék, csalás vagy sikkasztás, és nem volt ismert sem politikai vagy vallási aktivizmusáról. A férfiakat, akik közé csak a 19. század vége felé engedtek nőket, a banki teszteken megkérdeztek a pénzügyi helyzetükről is.
A londoni munkaerőpiacnak a banki dolgozók csak egy marginális részét jelentették. A komoly anyagi felelősség és szigorú elvárásokért cserébe a hivatalt a biztos állás és a rendszeres fizetés tette vonzóvá, amit szorgalommal, túlórával és az ügyfelek hálapénzeivel lehetett kiegészíteni, és a másodállás is megengedett volt. Mivel mindent kézzel rögzítettek a főkönyvekben, és kettős ellenőrzést végeztek, a munkatársak pótolhatatlanná váltak, egészen a nyugdíjig, amire szintén számíthattak a banktól.
Talán a legmeglepőbb, hogy ehhez képest mennyire kizárólag fiatalokat vártak a bankok. A felvételt 17 éves alsó korhatárhoz és 30 éves felső korhatárhoz kötötték, de Skóciában és Ausztráliában már 15 éves kortól el lehetett helyezkedni. Nápolyban pedig a felső korhatár 20 év volt.
A Magyar Nemzeti Bank főkönyve 1924-ben
Plajbász és vakarógumi
A pénzintézeti háttérszámításokhoz, akárcsak ma a matekleckéhez, papírt és ceruzát használtak. A modern ceruzát Conté Miklós francia műszerész találta fel 1795-ben. Elgondolását később Fáber János, nürnbergi nagyiparos tökéletesítette, olyan eredménnyel, hogy 1910-ben már huszonöt gyártelepén ötmilliónál is több ceruzát volt képes gyártani egy hét alatt. A grafit és agyag keverékkel alakított vékony „ceruzabelet" méretre vágták, kemencében 1500 fokos hőségben hevítették. Az így edzett ceruzabelet két enyvezett hornyolt fába szorították, és hengerelt vagy hatszögűre formálták. A világhírű „Faber", „Staedtler", „Hardtmuth—Koh—I—Noor" ceruzák után jött létre Magyarországon az „Első Magyar Írószergyár", betűjele „E*M*I". A ceruzához radír is dukált. A „Magyar Ruggyantaárugyár" (betűjele „MRG") híressé vált terméke a radír, azaz törlőgumi, ahogy 1909-ben írták. Schuler írószergyáros vakarógumi, illetve „radiergumi" szavakkal hirdette.
Főkönyvelő szerzetesek?
A középkorban a szerzetesek íráskészsége volt a legfejlettebb, akik szigorú, hierarchikus fegyelemhez szoktatott életük miatt ideális bankalkalmazottaknak tűnnek, de az írásnál a gyorsaságra is törekedni kellett. A tempó kötelező volt, és ez a szempont volt az is, ami fél évszázaddal később szükségessé tette az új banki technológiák bevezetését.
Magyarországon 1879-ben mutatták be az írógépet, de ahogy az a lenti képen is látható, a Magyar Nemzeti Bankban még 1970-ben is a mérleget kézzel írták.
Szerző:
OTPédia
Forrás:
British Map Engravers, Cambridge: Writes a fair hand and appears to be well qualified’: the recruitment of Bank of England clerks, Pedroni Emma Anna: A lúdtolltól az írógépig, Horváth Jánosné: Az írógép ügyviteli alkalmazása Magyarországon 1883—1944
Érdekesnek találtad? Ha tetszett, nyomj a gombra!
0
