A 20. század elején virágzott a magyar pénzügyi szektor, ami bőkezűen támogatta a hazai sportot is. A sport lett ugyanis a csapatépítés egyik legfontosabb terepe. A bankok számos sportegyesületet hoztak létre, amik 1912-ben közös ligát alapítottak. Ez a lépés nagyot lendített a magyar tömegsporton.

A kezdetben kizárólag banki dolgozókból álló csapatok minden bajnokságban ott szerepeltek a futballtól kezdve a természetjáráson át a vívásig. Nem is akárhogy. A bankliga csapatai komoly elismerést vívtak ki maguknak. Hogy a sikerek továbbra is garantáltak legyenek, a bankvezérek egyre több kiváló sportolót csábítottak állásba.

A válogatottból a bankligába

Az eredetileg banki sportolóknak létrehozott bankligában a húszas években már magyar válogatott futballisták is játszottak, mint az MTK-s Orth György, Mandl Frigyes, Pluhár István vagy éppen a ferencvárosi Kertész Géza, de rajtuk kívül még egy sereg ismert futballista szerepelt a bankliga mérkőzésein.

A fellendülésnek a gazdasági világválság vetett véget, amikor a pénzintézetek megváltak a csak a sportteljesítményük miatt alkalmazott játékosok nagy részétől. A magyar banksport a legnagyobb szenzációját így, a legjobbaktól megfosztva, érte el.

Olasz-magyar

A huszonhét éven át működő bankliga legnagyobb sporteseménye vitathatatlanul egy 1930-ban, Milánóban lejátszott futballmérkőzés volt, amit az olasz banki válogatott és a magyar banki válogatott között rendeztek. A meccs annak a margitszigeti focimeccsnek volt a visszavágója, amit az olaszok 1929-ben 3-1-re megnyertek. A Margitszigeti Atlétikai Club focira amúgy alkalmatlan pályáján a magyarok vörös mezben, az olaszok zöldben játszottak.

Bár a Banca Commerciale válogatottja elsősorban a Juventusban és a Milanban futballozó játékosokra épült, egy korabeli tudósítás szerint a magyarok jobban futballoztak, mint az olaszok. Az olaszok viszont a magyar hátvédek hibáit kihasználva gyorsan eldöntötték a mérkőzést.

Tízezres közönség

A visszavágót 1930. április 22-én Milánóban, a többfunkciós, füves Stadio Civicóban (Arena Civica) rendezték. A magyar csapat a trieszti gyorssal már napokkal korábban Milánóba utazott, ahol díszes közönség fogadta őket élén a magyar konzullal, továbbá a Banca Commerciale vezérigazgatójával és más nagy bankok vezetőivel.

A futballmeccsnek nem kizárólag sportszakmai okai voltak. Magyarország a vesztes I. világháború után a győztesnek számító Olaszország kegyeit kereste. Ebben az évtizedben a magyaroknak azzal kellett szembesülniük, hogy az olaszok szimpátiájához nem elég pusztán a tény, hogy valaki magyar. A sport viszont ideális terepe volt a közeledésnek, ezért a magyar delegáció diplomáciai feladatokat is ellátott, amikor például megkoszorúzta a város hősi halottainak az emléktábláját.

Álomprogram

A magyarokat az előkelő Touring szállóban helyezték el, majd a következő napokban múzeumlátogatások és társasági események váltogatták egymást. A meccs előtti nap programját azonban muszáj részletesen is felsorolni: Reggel a csapat rövid átmozgató edzést tartott, majd meghallgatták a húsvéti nagymisét a dómban, ebéd után pedig a Boris Godunov előadására a Scalába mentek.

„Este korán tért pihenőre a csapat, hogy hétfőn a Stadio Civicóban, egy régi római amfiteátrumban felújított nézőtere előtt vívja meg reváns-meccsét”.

Az olaszok biztosra vették a győzelmét. Baráth Zoltán szövetségi kapitány néhány helyen változtatott, a kapuban például már Csók védett, és a magyar csapat nem is vallott szégyent.

A meccsre 10 ezren voltak kíváncsiak, akik elhűlten nézték, hogy a magyarok Huss távoli bombagóljával már a 3. percben vezetést szereztek. Az olasz csapat aztán hiába támadott, ezúttal nem tudtak a remekelő védelem és Csók kapus eszén túljárni.

Ünnepség, büszkeség és márványplakett

A meccset hatalmas meglepetésre a magyarok 1-0-ra megnyerték. A győzelmet 100 fős vacsorán ünnepelték meg.

A diadal híre eljutott a magyar újságokhoz is, Walkó Lajos külügyminiszter pedig külön dicséretben részesítette a magyar bankliga csapatát, mert „úgy a játék során, mint egész ottani tartózkodása alatt olyan sportszerű és fegyelmezett magatartást tanúsított, hogy ezzel az olaszok legteljesebb elismerését és legőszintébb szeretetét érdemelték ki”.

A magyarokat itthon a Gundel étteremben egy 120 fős vacsorán is megünnepelték. Soha olyan nagy számban nem jelentek meg bankvezérek, minisztériumi tisztviselők bankliga eseményen, mint akkor. A focicsapat mellett K. Mednyánszky Mária és Sípos Annus asztaliteniszezőket is megünnepelték, akik világbajnokok lettek. A sportolók és edzőik márványra erősített plaketteket, díszplaketteket és aranyplaketteket kaptak. Ilyen nagyszabású sporteseményt később már nem rendeztek a bankligában.