Güssing (Németújvár) 3600 fős település Ausztriában. A település a fenntartható fejlődés mintapéldájává vált az elmúlt harminc évben. Mára a helyiek, sőt a húszezres régió nagy része, az oda települt több tucatnyi vállalkozás, a közüzemek is helyi erőművekből kapják a szükséges energiát, amit a környék erdőiből gyűjtött faipari hulladékból állítanak elő. Ezek az erőművek a szükségletek legnagyobb részét ki tudják elégíteni.

Amikor az a kérdés, hogy jó-jó változtatni kellene, de mégis, hogyan? – arra Németújvár példája lehet a válasz.

Pár év a sikerért

Az új rendszer kiépítését az ‘90-es években Güssingben sem mindenki fogadta lelkesedéssel, a lakosság egy része nem akart helyben termelt energiára átállni, azóta viszont megváltozott a helyzet. A helyi körforgásra alapozott energetikai rendszer felemelkedést hozott a régiónak, munkahelyeket és energiabiztonságot teremtett. Ez az alkalmazkodás az új viszonyokhoz, amikor a termelés és a fogyasztás is lokálisan valósul meg, maga a fenntarthatóság.

A fenntarthatóság kérdése az ENSZ 2015-ös párizsi éghajlatváltozási konferenciája óta egyre sürgetőbben jelenik meg a nyilvánosságban. A tagállamok elkötelezték magukat, hogy a következő évtizedben az 1990. évi szint 40 százalékára csökkentik az üvegházhatású gázok kibocsátását. A terv kivitelezése nem túl sikeres: 2019-ben a szén-dioxid-kibocsátás rekordszintet ért el a világban.

Homo ökonomikusz

Egy 2019-es felmérés szerint az unió lakóinak 93%-a súlyos problémának gondolja az éghajlatváltozást. A fenntartható fejlődésről szinte mindenki tudja, hogy a környezeti és a klímakatasztrófa megelőzéséről szól, de a legtöbb ember számára nem egyértelmű, hogy milyen módon valósul meg. Sőt, ha a fenntartható fejlődésről hallunk, viszonylag kellemes érzéseket kelt bennünk, hiszen azt a pozitív képet sugallja felénk, hogy a dolgok nemcsak egy helyben toporognak, hanem valamilyen biztos gyarapodással járnak. Holott nem erről van szó.

A svéd fizikus, Svante Arrhenius már a XIX. században felhívta a figyelmet arra, hogy a légkörbe került szén-dioxid felmelegedést okoz, de a valódi veszélyeket csak a 20. század közepén fogalmazták meg a tudósok. Azóta a döntéshozók előtt ismert, hogy ezt a fajta anyagi fejlődést, gyarapodást a Föld készletei nem fogják a végtelenségig bírni.

A probléma forrása, hogy a rendelkezésre álló technológia segítségével az ember ki tudta iktatni a természet önszabályozó működését, de a természetes szabályozást nem helyettesítették valamilyen logikai, etikai alapú jogi szabályozással, ami a mostani válsághoz vezetett, írta Dr. Hajnal Klára A földrajz és a fenntarthatóság című írásában. Ennek a szemléletnek a megváltoztatásához új szabályokra és erős kontrollra van szükség.

Három Földre lenne szükség a mostani fogyasztáshoz

Amióta mérik, a 2015–2019-es időszak volt az eddigi legmelegebb öt év a Földön. Az EU által megfogalmazott legfontosabb cél most az, hogy az unió mint a világ harmadik legnagyobb szennyezője, 2050-re klímasemlegessé váljon, így globálisan ne emelkedjen 2 °C-kal a hőmérséklet, mert az a világ nagy részén katasztrofális következményekkel fog járni.

Az ENSZ 2015-ben életre hívta a párizsi egyezményt, amiben 2030-ra kitűzött célok között például az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának 40%-os csökkentése is szerepel.

De mit tehet egy vállalkozás?

A célok azonban nem fognak megvalósulni, ha a gazdasági szereplőket, az egyszerű embereket nem segítik konkrét lépésekkel. Ahhoz, hogy valamilyen gazdasági tevékenységről el lehessen dönteni, hogy környezeti szempontból fenntarthatónak minősül-e, az EU egy taxonómiát állított össze.

Ebben az osztályozási rendszerben hat, a környezetvédelemmel kapcsolatos uniós célkitűzés szerepel, ami irányt mutat a beruházóknak, hogy fenntarthatóbb technológiákra és vállalkozásokra fókuszáljanak:

- az éghajlatváltozás mérséklése

- a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás

- a vízi és tengeri erőforrások fenntartható használata és védelme

- a szennyezés csökkentése és megelőzése

- az ökoszisztémák, a biodiverzitás védelme

- a körforgásos gazdaságra való áttérés

Németújvár például ez utóbbi szempontból felel meg a fenntarthatósági kritériumoknak. A fenntartható gazdaság lokális szinten épül, ahol a termelés és a fogyasztás is lokális. Természetesen gyakran távol esik egymástól a két helyszín, ami reformokat követel a kereskedelemben és a közlekedésben is.

Bankok szerepe

A politikai döntéseknek érinteniük kell a magánszektort is, a legtöbbet a nagyvállalatoknak, illetve a pénzügyi piacoknak kell tenniük a fenntarthatóságért. Komoly beruházásokra van szükség. Csak az EU-nak évente legalább 180 milliárd eurós beruházási hiányt kellene kitöltenie.

Magyarországon a Magyar Nemzeti Bank 2020 elején támogatóként csatlakozott az ENSZ Környezetvédelmi Programja Felelős Banki Működés Irányelvei kezdeményezéshez, amit világszerte 160 hitelintézet írt alá. A magyar pénzintézetek eddig nem, egy részük pedig csupán külföldi anyabankjuk révén érintettek ebben a kezdeményezésben, de az MNB februárban ösztönözte a hazai pénzintézeteket, hogy az ENSZ ajánlásainak megfelelően ők is tegyenek „konkrét, nyilvános és számonkérhető vállalásokat a fenntartható, zöld gazdaság finanszírozása terén”.

Ennél azonban lényegesen több irányba indulhatnak el a pénzintézetek akár mezőgazdasági, akár ipari, akár lakossági ügyletekről legyen szó.

Banki feladatok

A pénzintézetek üzleti stratégiáját összhangba kell hozni a fenntartható fejlődés céljaival. Át kell alakítani azokat a szolgáltatásokat, amelyek társadalmi és környezeti károkat okoznak. A beruházások finanszírozásához kiszámítható működésre, alacsony hitelkockázatokra és fővállalkozói szakértelemre van szükség. A célok betartásához pedig fokozott hitelezői kontrollt kell lehetővé tenni.

Az MNB javaslata szerint a kedvező környezeti és társadalmi hatások érdekében a hitelintézeteknek még intenzívebb együttműködésre van szükségük. A világgazdaság dekarbanizációjához a zöld finanszírozás bevezetése elkerülhetetlen.

A pénzintézetek és a világ sorsa ugyanazon áll vagy bukik.