Franciaországban az általános jólét egyre szélesebb körben terjedt a 19. század második felében, az állami bevételek minden addiginál kedvezőbben alakultak. A vállalkozási kedv az egekben volt, óriási tőkék vártak befektetésre.

Paul Eugène Bontoux egy dél-keleti francia városból származott, apja vezető bírósági tisztviselő volt. 40 évesen a Pereire testvérek által alapított kis osztrák-francia vasúti társaság vezetője lett, ahonnan egyenes rálátása nyílt a közép-európai és a balkáni lehetőségekre.

Vigyázó szemüket Párizsra vetették

A pangó osztrák, magyar és balkáni hitelpiac a francia tőkének vonzó célpontja lett. A francia bankok jelentős összegeket csatornáztak át a Habsburg Birodalomba, ami a bánya koncessziók, a vasútépítések és annak ígéretével csábítottak, hogy a Török Birodalom meggyengülésével a Balkán is Bécs ellenőrzése alá kerül. Egymás után alakultak cégek, bankok, amik mögött francia tőke állt.

Bontoux Bécsben bankot alapított, ami a legerősebb konkurenciaként jelent meg a közép-európai piacon. Közben a bankár Franciaországban is terjeszkedett, kockázatos befektetésekkel pár év alatt meghatszorozta a bankja tőkéjét.

A bankárok farkasa

Az 1870-80-as éveinek Jordan Belfortjaként Bontoux lehengerlő erővel és a kockáatokra szinte fittyet hányva nyitott a Balkán felé, amiben az osztrák kormány is támogatta, azt remélve, hogy a balkáni vasúthálózatot francia pénzből lehet majd kiépíteni. A balkáni feletti kontroll megszerzésének a kulcsa a vasúthálózat kiépítése volt, ehhez azonban egyrészt a magyar parlament beleegyezésére is szükség volt, másrészt számolni kellett az egyre erősebb orosz befolyással, ami a függetlenedő balkáni országok alá adta a lovat.

Bontoux sikerszériájának az ő tulajdonába került Banque de Lyon et de la Loire bukása vetett véget. Az általános bank iszonyatos tempóban hajszolta a spekulatív befektetéseket, így a tőkét pár hónap alatt megkétszerezték. A befektetési boom 1882-ig folytatódott, amikor az osztrák kormány a lyoni banktól megtagadta a trieszti banknyitást.

Nyugaton a helyzet nem változatlan

A balkáni helyzet miatt a befektetők amúgy is elbizonytalanodtak, és a tőzsdén pillanatok alatt pánik tört ki. A Bontoux-féle vállalkozások több milliárd frank veszteséget könyveltek el, csak a lyoni bank 4 milliárdot. A tőzsde és bankpánik hullámai gyorsan elérték Budapestet is.

“Ez azért nem csoda, mert Bontonxnak nagy alapításai, nagy összeköttetései vannak Ausztriában is, Magyarországban is. De meg­érintett a válság a bécsi és budapesti tőzsdén olyan papírokat is, melyek mögött Rothschildék állanak”- írta a Pesti Hírlap. A papírok esése azonban nem okozott akkora károkat, mint az 1873-as, Bécsből induló világgazdasági válság.

“Azoknak, akik átélték az 1873-ki meg­próbáltatás napjait, azoknak a mostani déroute, valósággal kicsiségnek tet­szik” - írta az újság.

Magyar csoda

Az egyik legnagyobb különbség az volt, hogy az 1873-as válság a nagy cégeket rendítette meg, ami kihatott az egész gazdaságra. “Az országgyűlés akkor éppen az escomptebank tervével foglalkozott, amelynek feladata lett volna, hogy az ország pénzügyei önállóbb fejlesztését lehe­tővé tegye, és egész piacunk a legnagyobbra látó ter­vekkel volt viselős, amikor közbevágott a krach, és az ország pénzügyeinek önálló alapon való rendezése helyett szerencsésen eljutottunk a rövid lejáratú kincstári utalványok kibocsátásának uzsorás rendszeréhez”.

A problémát 1882-ben az jelentette, hogy a magyar állampapírok fő piaca éppen Párizs volt, ugyanakkor a megrázkódtatás ellenére “egyetlen egy pillanatra sem nőtt 6 százalék fölé a kamat”.

A korabeli értékelések szerint 10 év alatt “viszonyaink egészségesebbek, gazdasági életünk rendezettebb, állami hitelünk fejlettebb” lett. A bécsi tőzsdepánik után a legjelentősebb magyar papírok, a vasúti kölcsönök árfolyama beesett, 1882-ben viszont ugyanez a papír 40 százalékkal jobban állt, jellemezték a különbségeket. Persze a magyar állampapírok erősen ki voltak téve a viszonyoknak, és egy váratlan összeomlás is benne volt a levegőben.

“Annyi bizonyosnak látszik, hogy a mostani válság akkora mérveket, mint a 73-iki, semmi esetre sem öltött. Ha megnézzük az üzérkedési papírok tőzsdei jegy­zékét, a mostaniak felényi számmal sincsenek, mint a 73-ikiak s negyedrésznyi értéket sem képviselnek, mint kilenc év előtt. Következőleg a bukás sem lehet akkora, mint volt akkor” - írta az újság.