A tömegsport kezdete Magyarországon a múlt század legelejére tehető, amikor a kétkezi melósok és a tanult hivatalnokok nagy számban kezdtek sportolni, majd sportegyesületbe tömörülni. A frissen alapított sportegyesületek közül az egyik legnagyobb a Magyar Pénzintézeti Sportegyletek Ligája volt, amely több ezres létszámával és szervezettségével is kitűnt a céges ligák közül. A banktisztviselőkből összeállított válogatottak országos bajnokságokban indultak, sőt a bankliga asztaliteniszezői a harmincas években még a párizsi asztalitenisz világbajnokságon is részt vettek.

A bankliga sajtószenzáció lett

A bankliga presztízse egyre nőtt, amihez hozzájárult az is, hogy a sportsajtó a kezdetektől rendszeresen beszámolt a liga sportversenyeiről. A mai értelemben vett professzionalizálódás is ennek a folyamatnak köszönhetően indult be a magyar sportvilágban.

Ezeket a versenyeket már nem lehetett a mezőn és a homokos Duna parton lebonyolítani, a versenyek komolyabb infrastruktúrát követeltek. A bankliga tagszervezetei és az őket finanszírozó magyar bankok saját erőből kisebb beruházásokkal csónakházakat, teniszpályákat, vívó- és tornatermeket építettek, ezen felül évente átlagosan kétezer pengőt áldoztak pályabérletre.

Nehéz volt megfelelő sportpályát találni

Egy-egy sporttelephez már a telek kiválasztása sem ment könnyen, hiszen az is szempont volt, hogy a hivatali dolgozóknak lehetőleg ne kelljen több órát utazniuk a sportpályára. Úgy még érthetőbb ez a szempont, ha belegondolunk, hogy például a Római-partra oda-vissza az utazás három órát vett igénybe, de a bankliga végül oda építhetett teniszpályás sporttelepet. A vízilabdázók ennél rosszabbul jártak, ők csak heti egy, félórás edzési lehetőséget kaptak az amúgy is szűkös sportinfrastruktúrával rendelkező Budapesten, a Rudas Gyógyfürdőben.

Ennek a pörgő sportéletnek egy érdekes fejezete volt az a háború, ami a bankligát finanszírozó Takarékpénztárak és Bankok Egyesülete (TÉBE) és a Nemzeti Sport című lap között tört ki 1930-ban. Az előzményekhez tartozik, hogy az 1921-es sporttörvény hazafias irányba terelte a magyar tömegsportot, a fiatalokra leventeképzés várt, a sportegyesületek felé pedig az az elvárás fogalmazódott meg, hogy sportcsarnokokat, stadionokat építsenek az „egészséges fiatalság” felneveléséért.

Tudták, hogy mire adjanak pénzt

A mai bankszövetség elődjének tekinthető TÉBE finanszírozta a bankligát a kezdetek óta, sőt a tagjaiból kerültek ki a bankliga vezetői is. A bankligában a húszas években egy sportkomplexum építésének terve fogalmazódott meg, de azzal a tervvel több baj is volt, mint alább olvasható.

Ebben a kiélezett helyzetben, 1930 januárjában a Nemzeti Sport a bankárokat képviselő TÉBE-re támadt, és a sporttörvény betartását követelte, a címében is erős – „A mammutbankokra nem vonatkozik a Testnevelési Törvény” – cikkében. A szerző azt járta körül, hogy a bankliga, illetve a TÉBE miért nem épít stadiont. A gazdasági világválság közepén a TÉBE kicsiben gondolkodott, és nem akart olyan nagy stadiont, ahol focimeccsek és atlétikaversenyek is lebonyolíthatók lettek volna.

Stadion akkoriban több is épült, és nem csak profi sportkluboknak, hanem cégeknek is. Átadták például a közlekedési dolgozóknak a BKV Előre Sport utcai stadionját az MTK stadion szomszédságában. A bankliga a hazai meccseit rendszeresen itt is játszotta, az atlétikaversenyeket pedig a Széna téri BBTE pályán rendezte.

A Nemzeti Sport kitálalt

A Nemzeti Sport számításai szerint tizenkét fővárosi bank összesen negyvenezer pengőt fordított sporttelephely bérlésére ez idő tájt, ami háromezer tagnak nyújtott sportolási lehetőséget. A sportlap szerint a bankoknak ennél sokkal többet kellene sportra fordítani.

A Nemzeti Sport kész tervvel állt elő. A kétszintes bankstadion építését Hajós Alfrédra bízta volna, és 350 ezer pengő költséggel kalkulált. Az MTK vagy a Ferencváros kevesebb taggal is tudott saját stadiont építeni, érvelt a lap.

A Nemzeti Sport szerint a bankok minden évben milliós nyereségekről adnak hírt, de eközben elbocsátják a fiatal, aktív és sportoló fiatalokat. Az épített sporttelepek nagy része ráadásul külterületen van, ezért a hivatalnokoknak sokat kell utazniuk, miközben a sportra fordítható szabadidejük meg kevés, sorolta a lap a bankliga bűneit. Az újság szerint ezzel a banksport megbukott.

Nem bukott meg

A bankliga azonban pár évig még tovább élt. A létesítmények kérdése is napirenden maradt. Három évvel az idézett cikk után Milos György bankliga-elnök bejelentette, hogy a TÉBE a bankliga vívó-, torna- és asztalitenisz termeinek berendezésére 24 000 pengőt szavazott meg.

Ebből a pénzből hatalmas termeket alakítottak át asztalitenisz-csarnokká, például a bankszövetség nyugdíj egyletének belvárosi palotájában az alagsorban, a földszinten és a félemeleten. Az alagsorban 150 személyes férfi- és női öltöző készült, hozzá fürdők. A földszinten tornaterem, a félemeleten pedig 28 méter hosszú vívóterem és asztalitenisz helyiségek nyertek elhelyezést, mondta az elnök.

Tervbe vették egy „weekend telep” építését is az evezősöknek és egy menedékházat a turistáknak. Ez utóbbi, a Horthy Miklós-kilátó 1935-ben, Alsóörs mellett épült meg a Cseredlaki-hegyen.

Bár a második világháború után néhány sportágban még indultak versenyzők, de a bankliga valójában 1939 júniusában megszűnt, amikor más céges bajnokságokkal együtt a kormány a ligákat egy egységes szövetségbe vonta. Onnantól a labdarúgás kizárólag a futballszövetségen belül volt folytatható.