James J. Corbett ír bevándorlók gyermekeként született 1866-ban, majd iskolái elvégzése után San Franciscóban, egy bankban kezdett dolgozni. Pihenőidejében pedig pár kollégájával egymás ellen bokszoltak. Corbett legyőzhetetlennek bizonyult, és néhány évvel később ő vetett véget a világ első világbajnoka, John L. Sullivan veretlenségsorozatának.

A hetedik napon megpihen

A sport és a bankélet összefonódása persze nem vele kezdődött. A testmozgás már a történelem kezdetétől népszerű volt. A túlélésért dolgozó nők és férfiak számára azonban nem nagyon maradt ilyesmire idő, így a kiváltságosok számára volt egyfajta lehetőség a rajongás, az öröm átélésére.

A sport kifejezés a modern kor találmánya, és az a fajta sport pedig, amit most alatta értünk, csak akkoriban kezdett kifejlődni, majd pár évtized alatt a nézőket is meghódította.

Ez a forradalmak időszaka, Afrika felosztásáé, a háborúké, majd miután Németország és Franciaország is iparosodni kezdett, a világgazdaság robbanásszerű fejlődésnek indult. A változások hatalmas gépezetet indítottak el, amit ma úgy hívunk, hogy globalizáció.

A tengerek meghódítása és a gyarmatosítás óriási befolyást gyakorolt a nyugati világ életmódjára, új életcélok váltak követendővé, mint a sport és a rajongás.

Kétszáz éve néhány amerikai államban még törvényben tiltották a sportot, de ott is egyre nagyobb figyelem irányult a testmozgás felé. Edward Payson Weston a távgyaloglás atyja pár évre Amerikából Európába tette át a székhelyét, hogy a sportot népszerűsítse, ami Amerikától Európán át Ausztráliáig tízezrek rendszeres időtöltésévé vált. Az 1896-os athéni olimpia előtti évtizedekben Angliában és Franciaországban több olimpiai fesztivált is tartottak. A sport népszerűségét a sportsajtó megjelenése még tovább fokozta. A legnépszerűbb sportágak között volt a krikett, a tenisz, az evezés, az atlétika és persze a futball. A világ új kincset talált.

Az a szép zöld gyep

A sporttevékenység alapját Angliában a klubok jelentették, amelyek rohamos fejlődésnek indultak, amikor az állam visszahúzódott az egyesületek tevékenységének szabályozásától. A bankvilágban különös jelentőséggel bírtak a sportklubok. 1871-ben az Egyesült Királyságban 1287 banki hivatalnok dolgozott, 1891-ben már több mint 20 ezer, 1911-ben pedig már 40 ezer. Az ugrásszerű növekedés során belépő pénzintézeti munkaerő számára a klubélet kialakítása új identitásuk kifejezése is volt egyben. A klubélet iránti kezdeményezés alulról jött, a banki alkalmazottak "szervezkedtek", amit aztán a vezetőség, illetve maga az intézmény is támogatott, már csak azért is, mert a sportklub rendkívül hatékony munkaerő-megtartó és lojalitásépítő műhelynek bizonyult.

Az angolszász típusú, autonóm módon fejlődő egyesületekhez képest Franciaországban és Németországban más szempontok szerint alakult a sport. Egyesületeket csak állami engedéllyel lehetett létrehozni, a modern sport pedig az állam céljaival összhangban formálódott, vagy éppen annak a szolgálatában fejlődött, amit például katonai utánpótlásban tudtak hasznosítani.

Angliában sem teljesen hátsó szándéktól mentesen hagyták a sport iránti rajongást kibontakozni. Az idő szerepe az angol kapitalizmus kialakulásában kulcsfontosságú volt, és néhány szerző szerint mint ahogy a dolgozók hivatali munkaidejét is aprólékosan szabályozták, a sporttevékenységek révén munkaidőn kívül is az idővel kapcsolatos fegyelemre lehetett nevelni őket.

Közkincs mindenki ajánlásával

A sport tökéletes eszköze volt annak, hogy a munkásosztály életmódbeli és egészségügyi helyzetén javítsanak, ami a középosztály és ahogy látni fogjuk, az iparosok, bankárok érdekeivel tökéletesen egybecsengett. Az egészséges és fegyelmezett munkás aranyat ért.

A sportújságok új példaképeket, fizikai tekintélyt parancsoló testkép ideálokat jelentettek meg. Egy skót sportújság 1892-ben például egy angol futballistát, Lord Arthur Kinnairdot magasztalta hosszú cikkben, aki amellett, hogy több FA-kupát nyert, a Barclays Bank igazgatója is volt egyben.

A sport, mint érzékenyítő és nevelőeszköz még a 20. században is jól működött. A Bank of England 1908-ban, a londoni olimpia évében például azért nyitott egy saját sportközpontot a munkatársai számára, hogy együttműködésre és megértésre hangolja a különböző korú és beosztású alkalmazottaikat.

Izomelszívás

A 20. századig a sport amatőr és professzionális mivolta éles határt jelentett a felsőbb osztályok amatőr és a munkásosztály fizetett sportolói között. Magyarországon is volt példa arra, hogy a bankok és a biztosítók is szívesen alkalmaztak jó képességű sportolókat, akiket aztán különböző bankok közötti versenyeken indítottak.

A külföldi jólét az I. világháború után magyar sportolók tömegeinek jelentett menekülési lehetőséget a hazai körülmények közül, és ahogy a Nemzeti Sport 1923-ban megírta, a vándorlás “már már teljesen meglépte, alapjaiban mozgatta meg a virágzó magyar futballsportot”. Ezt az izomelszívást végül a bankok segítségével állították meg. “Megmozdult a bankszövetség és az egyes intézetekben olyan sport szellem kapott lábra, mely hamarosan magával ragadta a sporttól legtávolabb levő bankembereket, is. Az eredmény az lett, hogy a játékosok megfelelő elhelyezkedést találtak a hatalmas intézetekben és továbbra is itthoni munkásai maradtak a futballnak”.