A történelemben mindig voltak olyan értékmérők, amik nemcsak a helyben voltak értékesek, hanem határokon átnyúló, messzi vidékekkel folytatott kereskedést is lehetővé tettek. Az árucsere nem mindig működött, ezért bonyolultabb megoldásokra volt szükség.

Valamilyen általánosan elfogadott értékmérőre volt szükség. Fizetőeszközként vagy hatalmas díszes köveket adtak egymásnak, esetleg kagylót, meg díszes, bőrből, tollból készült tárgyakat, esetleg ékszereket. A legfontosabb szempont, hogy felosztható, szállítható legyen, és sokáig megtartsa értékét, továbbá kellően értékes is legyen ahhoz, hogy az emberek vágyjanak rá.

Fából vaskarika

Először Egyiptomban és Mezopotámiában használtak aranyat és ezüstöt a kereskedéshez, de a különböző méretű fémek miatt állandóan méricskélni kellett, meg kellett vizsgálni a fém minőségét, ami megnehezítette a kereskedést. Az állam által szabványosított fémrudak kerültek forgalomba, amik a Fekete-tengernél delfin alakú bronz rudak voltak, Kínában ásó és kés formájúak.

A pénz kialakulásának a stabil kormányzás volt a feltétele. Ez a stabilitás a kínai és a Római Birodalomban alakult ki, és generálta a közös pénzhasználatot. Kínában az i. e. 3. században forgalomba hozott bronz pénz, a ven vált általános fizetőeszközzé. Az öt grammos kerek bronz érme közepén négyzet alakú lyuk volt, hogy azon keresztül össze lehessen fűzni őket. A forma pedig arra utalt, hogy a Földet négyzet alakúnak hitték, amire kör alakú boltozat borul.

A ven több mint ezer éven keresztül volt használatban, csak a rajta lévő felirat, és a súlya változott eközben.

Tiszta arany

Európában i.e. a 600 körül a mai Törökország területén virágzó királyságban, Lídiában vertek először fémpénzt, az elektrumot, ami ezüst és arany ötvözet. A változó arany és ezüstarány miatt az elektrum átszámítása is nehézséget okozott, ezért tiszta arany illetve tiszta ezüst érméket kezdtek verni. A görög városállamokban gyorsan terjedt a pénzverés, amelyek közül az athéni baglyos tetradrachma vált messze földön a legelfogadottabb pénzzé. Egy ezüst drachma volt egy katona egyheti fizetsége általában.

A baglyos ezüst drachma másik oldalán Athéné látható. Az érme az ókor legnépszerűbb pénzneme volt, Egyiptomtól a mai Tadzsikisztán területéig, az egykori Baktriáig vitték, vagy másolták helyben darabjait.

Míg korábban a hivatalos érméket nem volt kötelező használni, a rómaiak egységes valutát vezettek be a birodalom egész területén. Az első arany pénzt Julius Cézár veretette. Az arany aureus mellett ezüst dénárt és bronz ast használtak egységesen.

Bizánci arany

A 4. században Nagy Konstantin pénzreformja tette a császár arany solidusát messze tájakon is használt pénzzé, amiből még Japánban is találtak pár éve egy ásatáson. Konstantin arany solidusa ezer évig, a firenzei aranypénz megjelenéséig őrizte értékét.

Konstantin pénzreformja után az ezüst pénzt teljesen eltűnt a Római birodalomból, eközben a birodalom szomszédságában letelepedett germán törzsek kizárólag a római ezüst dénárral kereskedtek. Később a germánok később maguk is vertek aranypénzt, de a gót, majd a frank királyok első aranypénzei a bizánci solidus mintájára készültek, még a rajzolat is római császárokat ábrázolta.

A kis ezüst dénárok egészen a középkorig forgalomban maradtak, mivel az arany a Karolingok alatt eltűnt a fizetőeszközök sorából. A középkorig minden forgalomba kerülő pénz ezüstből vagy rézből készült, amik alkalmatlanok voltak arra, hogy nagyobb kereskedelmi tranzakciókat bonyolítsanak velük.

Florin, dukát

1252-ben Firenzében indult újra Európában az aranypénzverés. A firenzei arany forintot (florins) Genovában a genovino, Velencében az arany dukát követte. Károly Róbert az első magyar arany forintot is firenzei mintára verette.

Az arany térhódításával egyidejűleg az ezüst pénzek ezüsttartalma Európában rohamosan csökkenni kezdett, majd teljesen eltűntek és rézpénz lett a váltópénz.

A középkori aranypénz mellett papír alapú váltók és pénzek is megjelentek a forgalomban. De hiába volt például Kínában már évszázadok óta papírpénz alapú pénzügyi rendszer, Európában csak lassan terjedt el, a kormányok a 19. századáig csak gazdasági és politikai vészhelyzetben nyomtattak papírpénzt. A pénzérmék elterjedtségét mutatta, hogy például Kenyában a Mária Terézia tallér volt az első hivatalos fizetőeszköz.

Leáldozott a birodalmaknak

Az utolsó világbirodalom, ahol soha nem nyugodott le a Nap, Nagy-Britannia. Bár soha előtte még ekkora politikai és gazdasági hatalom nem jött létre, nem volt egységes pénznem. A font sterling mellett az indiai rúpia, a brit kelet-afrikai shilling is forgalomban volt.

A legutóbbi egyeduralkodó a pénzvilágban az amerikai dollár. A II. világháború lezárása előtt 45 ország képviselői találkoztak Bretton Woodsban, hogy megtervezzék a háború utáni világot. Az új világ gazdasági alapját az országok valutájának az arany dollár árfolyamához kötése teremtette meg.

A megállapodás a dollárt a világ legfontosabb valutájává tette. A jegybankok aranytartalék helyett dollárt halmoztak fel, és elkezdtek amerikai állampapírokat vásárolni.