Hogy lehet egyszerre több fizetőeszköze is egy országnak? Az új angol 20 fontos 2020 februári bevezetése után, Nagy Britannia más országaiban is új 20 fontos fizetőeszközök kerültek forgalomba. Skóciában mindjárt kettő. Mindkettőt skót bank bocsátotta ki, és mindkettő érvényes fizetőeszköznek számít.

Magyarországon talán furcsának tűnik, hogy nemcsak a jegybanknak, hanem más bankoknak is meg van engedve, hogy pénzt nyomtassanak, de vannak országok, ahol ez természetes.

Dacból védték a fontjukat

A skót pénzrendszer a több mint háromszáz éves bankrendszerének és a skót nemzeti büszkeségnek köszönhető.

Skócia évszázadokon keresztül Anglia fenyegető árnyékában tengődött szegénységben, gyakorlatilag törzsi viszonyok között. Az emberek zöme mezőgazdaságból élt, és bár a középkorban néhány itáliai bank is képviseltette magát ott, de hitel csak néhány kiváltságosnak volt elérhető.

Kellett egy bank

Ez a gyakorlat változott meg a 17-18. század fordulóján. A skót gazdaság kicsi volt, így jelentős volt a külföldi pénz aránya, aminek köszönhetően azok erősödtek meg, akik pénzváltásból éltek. Mint a kereskedők és az ötvösök.

Ha egy kereskedőnek átmenetileg pénzre volt szüksége, ezekhez az emberekhez fordult, de más volt a helyzet, ha valaki az iparát szerette volna fejleszteni. A lehetőségek nagyon szűkösek voltak, az igény viszont nagy. A Bank of England megalapítása után ezért szinte rögtön, 1695-ben a skót parlament is bankot alapított. A Bank of Scotlandot azonban a londonival szemben nem a kormány hitelezésére hozták létre, hanem a kereskedők és iparosok igényeinek a kielégítésére.

A skót bankot edinburghiak és Londonban letelepedett skótok alapították, de a törvény skót állampolgárságot adott néhány külföldi részvényesnek is. A bank kezdetben monopóliumot kapott, az osztalékot pedig adómentessé tették.

A bank 100, 50, 10 és 5 fontost bocsátott ki, amit az akkori körülmények között főleg csak a gazdagok engedhettek meg maguknak, majd 1704-ben megjelent az egyfontos, ami áttörést hozott a társadalom és a bank közötti viszonyrendszerben.

Hogyan működött ez a rendszer?

Aki hitelért fordult a bankhoz, egy kis könyvecskéket kapott, ami olyan volt, mint egy csekkfüzet, bár a lapok nem perforálva, ki lehetett őket onnan tépni. A lapoknak csak az egyik oldala volt nyomtatott, az is fekete volt. Színeket először a Royal Bank of Scotland tett a bankjegyekre 1777-ben.

A papírpénznek számos előnye volt, ami megalapozta a sikert. Először is könnyebben kezelhető volt, mint a fémpénz, jól nézett ki és jóval megbízhatóbbnak is számított, mert ott állt mögötte egy bank. Skócia Bankja 21 évnyi monopóliumának lejárta után versenytársakat kapott, nemsokára pedig Skócia lett az egyik első ország, ahol a papírpénzhasználat széles körben elterjedt.

Említettük, hogy a skót bankrendszer fejlődésében milyen fontos szerepe volt a nemzeti büszkeségnek is. Az angolokkal való folyamatos konfrontálódás is védte a papírpénzt. A skót halászok például az áruért nem fogadták el az angol aranyat, csakis a skót papírpénzt. Később pedig azért tört ki lázadás, mert a kormány be akarta vonni a sokak által használt egyfontost.

Sereghajtóból az élre

Skócia a szegénységből egy évszázad alatt a világ egyik vezető ipari országává vált. Ez a nagy ugrás csak részben a működő bankrendszernek volt köszönhető. A fejlett oktatási rendszer és az angol terjeszkedés révén a világpiacok szinte korlátlan lehetőségeket nyitottak.

Edinburgh mellett Glasgow, Aberdeen, Dundee és más városok kereskedői is bankokat alapítottak, a bankok pedig további fióktelepeket nyitottak. Az 1800-as évben már több száz fiók, illetve bank működött, minden 6500 emberre jutott egy.

Szinte az összes bank nyomtatott saját bankjegyet, amiket mindenki szívesen használt. A liberalizáció odáig terjedt, hogy megjelentek a magánkiadású egyfilléresek is, amit aztán 1765-ben betiltottak, és egy fontban határozták meg a legkisebb értéket. Adam Smith szerint az mentette meg a skót gazdaságot, hogy az emberek fémpénz helyett a bankjegyeket használtak, ezzel rengeteg költséget megspórolva.

A takarékosság népszerűsítése is a bankokkal kapcsolatos bizalmat növelte, illetve az is, hogy más országokkal szemben a skót bankok egészen kis összegű betéteket is elfogadtak, amivel száz évvel megelőzték a többieket.

Az állam nem ármánykodott

De nemcsak ezzel: akkoriban általában csak rövid lejáratra, valamilyen zálog ellenében lehetett hitelhez jutni, de nem a skótoknál. Sokszor meghatározatlan időszakra, ellenérték nélkül, egy vállalkozó pusztán az aláírásával is pénzhez juthatott, és csak a valóban felhasznált pénz után kellett kamatot fizetnie, amit akkor fizetett vissza, és alkalmanként csak annyit, amit a körülményei megengedtek. Válságok, bankcsődök természetesen ott is előfordultak, de nem nagyobb arányban mint máshol a világban, és az is igaz, hogy ott a hitelek nagy részét produktív módon használták fel.

A skót bankrendszer és a gazdaság fejlődésében szerencsés körülmény a skót központi akarat hiánya, hogy például soha nem követeltek a bankoktól háborús kiadásokra pénzt ezzel inflálva a pénzt.

A szinte mindentől független skót bankrendszert a 19. század közepén Anglia megszállta, és bár néhány elemét érintetlenül hagyta, mint például a különböző skót bankjegyeket, de a skót gazdaság története onnantól beolvadt a britbe.