Az első világháborút lezáró béke nemcsak az ország területét és társadalmi berendezkedését változtatta meg, hanem pénzügyi rendszerét is. Az új korszakot a Magyar Nemzeti Bank megalapítása hozta el, ami két év múlva a századik születésnapját ünnepli. A bank székháza a folytonosságot szimbolizálja.

A Magyar Nemzeti Bank 1924-es megalapítása egy hosszú korszakot zárt le Magyarországon. A történet mintegy 100 évvel korábban, 1816-ban kezdődött, amikor I. Ferenc császár minisztere, Johann Philipp von Stadion gróf kezdeményezésére létrehozták az Osztrák Nemzeti Bankot. Ez az intézmény lett az Osztrák Császárság jegybankja. 1867-ben, a kiegyezés pillanatában nem tudtak új, dualisztikus alapon átszervezett jegybankot létrehozni, ugyanis 1862-ben az Osztrák Nemzeti Bank szabadalmát 14 évre meghosszabbították.

A megoldás az lett, hogy bár Magyarországnak jogilag lehetősége lett volna jegybank felállítására, a magyar minisztérium a későbbi közös jegybank reményében vállalta, hogy külön nemzeti pénzintézményt nem alapít, illetve, hogy Magyarországon az Osztrák Nemzeti Bank által kibocsátott bankjegyek kerülnek forgalomba. Megállapodtak abban is, hogy az Osztrák Nemzeti Bank a Monarchia mindkét felében kölcsönt adhat értékpapírokra, valamint a tőzsdén jegyzett részvényekre és kötvényekre is. Az osztrák fél vállalta, hogy gondoskodik a fejlődés szempontjából elengedhetetlenül fontos magyarországi fiókhálózat kiépítéséről.

Ezután elröppent 10 év – ami az osztrák pénzügyi bürokráciában szinte alapegységnek számított –, az Osztrák Nemzeti Bank maradt a régi, de a rohamosan fejlődő bankrendszer és a magyar igények “kikényszerítették” a megoldást, hiszen 1877-ben elkezdődtek a tárgyalások egy leendő „Ausztria-Magyarország Bankja” felállításáról. Az Osztrák-Magyar Bank alakuló ülését 1878. június 26-án tartotta. A történelem tanúsága szerint jó megoldás született. Az Osztrák-Magyar Bank magánbank volt (részvénytársaság), melyet a Monarchia bankjegykibocsátási monopóliummal ruházott fel.

Az Osztrák-Magyar Bank indulásakor a magyar pénzintézeti rendszer már közel sem volt kezdetleges. A számos takarékpénztár mellett 5 országos érdekeltségű kereskedelmi bank és az 1864-ben megnyíló Pesti Áru- és Értéktőzsde gondoskodott a magyar kapitalizmus fejlődéséről. Ennek megfelelően Pest a századfordulón bankszékház-építési lázban égett, de az Osztrák—Magyar Banknak sikerült ebben a közegben is nagyot gurítania, és egy máig meghatározó épületet emelt Pest egyik legizgalmasabb és éppen akkoriban beépülő terén, a mai Szabadság téren.

Gyűlölt kaszárnya

A fővárosnak minden oka megvolt arra, hogy ezt a területet újjávarázsolja. A teret korábban egy, II József idejében épült hatalmas kaszárnya foglalta el, az Újépület. A létesítmény közutálatnak örvendett a pesti polgárság körében, mert nemcsak császári katonáknak adott helyet, de börtönként is szolgált, például 1849 januárjában gróf Szapáry Antal és Batthyány Lajos is itt raboskodott. A pesti közvélemény ezért elégedetten figyelte tehát, hogy a Kiegyezés után az épület pusztulni kezdett.

Már akkor megpróbálták értékesíteni a területet, de a fővárosi Közmunkatanács csak 1897-ben tudta a területet 28 telekre felparcellázni, és rögtön az első évben 21-et sikeresen el is adott belőlük. Az egyik legelső vásárló az Osztrák—Magyar Bank volt, ami itt egy 1359 négyszögöl területet szerzett meg.

Beépítették a teret

A székház építésére kiírt pályázatot 1901-ben Alpár Ignác nyerte meg, akiről az 1935-ös Művészeti Lexikonban azt írták, hogy pompázó, dekoratív stílusával nagyban hozzájárult a millennium utáni meggazdagodott Budapest virágzó városképének kialakításához.

Ez olyannyira igaz, hogy Alpár Ignác csak Budapesten több mint harminc épületet tervezett, köztük lakóházakat, oktatási intézményeket, illetve megyeházát, színházakat országszerte. Az építkezés négy évig tartott. A korabeli kritikák szerint „erő és nyugalom” áradt az eklektikus stílusú épületből, aminek a homlokzata barokk, oldalai reneszánsz stílusúak voltak, de a fő szempont, hogy a funkciójának tökéletesen megfelelt.

Alpárt, aki az MNB-székházzal szembeni Tőzsdepalotát is tervezte a Budapest építészet-története című könyvben “banképítő specialistának” nevezik, aki “logikus térkapcsolásaival és különösen szellemesen megoldott alaprajzaival — ahol az irodákat a jól megvilágított homlokzati traktusokba, a félforgalmat pedig a középső traktus nagy csarnokaiba helyezte — európai hírnévre tett szert."

Méltó mementó

Alpár épülete bőven túlélte a 20. századot, de az építtető Osztrák—Magyar Bank már az első világháborút is alig. Noha, mint láttuk magánbank volt, a béketárgyalásokon az állami intézmények közé sorolták, és a pénzintézet felszámolására kötelezték a kormányt. A bank fiókjait, a nemesfémtartalékját és az érdekeltségeit az utódállamok vették át.

A megszűnt osztrák-magyar pénzintézet helyét előbb a Magyar Királyi Állami Jegyintézet vette át, majd 1924 júniusában megalakult a Magyar Nemzeti Bank, ami a megörökölt Szabadság téri székházba költözött, és működik ott mind a mai napig.

A székházban az ötvenes években beiktattak egy emeletet a két felső szint közé, és megépítették a kívülről is jól látható „sóhajok hídját", ami az MNB másik, a volt Postatakarékpénztár palotájából kialakított épületébe vezet át. 2021-ben pedig hozzákezdtek az épület teljes felújításához.